Nagycsütörtök

"Ő pedig megtagadá őt, mondván: Asszony, nem ismerem őt!"

Péter, a tanítvány az egyik legellentmondásosabb és egyben legizgalmasabb személy Jézus közvetlen környezetében. Semmit sem hagy szó nélkül, de mindig a szívéből cselekszik. Vizen akar járni, de amikor elkezd kételkedni, süllyedni kezd, megvallja Jézus isenfiúságát, de mindvégig mentegetni próbálja Jézust a halál elől.

Vitázik, lázong, hisz, majd újra kételkedik. Viszont az életét is odaadná, ha kell Jézusért.

Nagycsütörtök éjjelén mégis háromszor megtagadja Jézust, eskü alatt szólja, hogy még csak nem is ismeri.

Sokféleképpen magyarázzák ezt az Igét. Van, aki egy szintre teszi cselekedetét Júdás árulásával, van, aki mentegetni próbálja, s kisebbíteni ezt a bűnt.

Én valami mást látok benne. Mielőtt elindulnak az elfogás helyére, Jézus érzékelteti, mi vár rá. Péter kész akár a halálba menni Jézusért. Jézus felszólítására szablyát vesz magához (Lk. 22, 31-38), ő így harcra készül. Nemcsak készül, hanem Málkus fülét le is vágja az elfogásnál.

Éjjel azonban tagad. "Nem ismerem őt!" - mondja. Én azt érzem, kiábrándultság ez. Nem ismeri azt a Jézust, aki meghalni jött.

Vajon mi ismerjük-e?

Tavaszváró gondolatok

Hosszú tél áll mögöttünk. De ma már a tél nem arról szól, mint hajdanán: disznóvágások, névesték, farsangi bálok, mulatságok, fonó, ahol megjelentek az eladó lányok, ahol levezették a feszültséget, ahol jól kitáncolták magukat, s ha virtus erősödött, egy-két pofon is elcsattant.

Ma már az idősebbek begubóznak, a fiatalok, pedig alig várják, hogy hazamenjenek és elmerüljenek az internet virtuális világában, ahol mindenki az lehet, aki akar. Mindenkinek van több száz ismerőse, s lehet barátja egy sem.

Ahogy lassan beköszönt a tavasz, remélem, kimerészkednek az emberek a természetbe és nem csupán virtuális virágokat és tájakat bámulnak majd, hanem a valódi természetet is.

Böjti idő van. Noha nekünk, reformátusoknak ez nem sokat jelent, de el lehet kezdeni egy lelki tisztító kúrát.

Hogy ez miből áll?

Tartson mindenki naponta néhány perces szünetet, amikor nem megy a tévé, nem csöng a telefon, nem kiabál a gyerek és befele fordulok, Istenre figyelek. Azon gondolkodom: miért értem meg ezt a tavaszt, vajon mi a feladatom ezen a tavaszon?

Azt olvastam, hogy Isten gondolkodása szerint az idős ember nem azért érte meg az öregkort, mert ittfeleljtette Isten, hanem azért, mert van valami feladata idősen ebben a világban.

Vajon miért értem meg ezt a tavaszt? Mi a dolgom ezen a tavaszon? Vajon milyen öröm és milyen csalódás ér ezen  a tavaszon? Kinek kell segítenem, ki fog nekem segíteni, ha elakadok?  

Reformáció - halottak napja

Október 31 - reformáció napja. Ne felejtkezzünk meg róla. Nem csak a reformátusok számára fontos dátum, hiszen minden egyházat meghatározó esemény-folyamat lett belőle.

A reformáció egyik vívmánya a bibliafordítások megszületése. Ma különböző felekezetek szeretettel forgatják saját nyelvükön a Bibliát, de elfelejtik említeni, hogy a reformátorok kezdték el a Biblia lefordítását és kiadását különböző nyelven. 

November 1-jén benépesülnek a temetők. Noha nem református ünnep, mégis jó nézni azt, hogy kitakarítják a sírokat, és kimennek emlékezni az emberek, felidézni régmúlt idők eseményeit.

Van valami, ami zavar engem ebben a napban: az, amikor nem egyszerű sírokat, hanem építményeket emelnek a temetőben és azzal a hittel állnak meg a sír mellett, hogy az, akit szerettek ott van a sírgödör fogságában.

Jusson eszünkbe Jézus tanítása:

"Én vagyok a feltámadás és az élet: aki hisz énbennem, ha meghal is él. És aki csak él és hisz énbennem, soha meg nem hal.  Hiszed-e?"  János ev. 11,26

Barátság

Vajon meg tudunk-e ismerni valakit igazán? Most nem a családtagokra gondolok, hanem olyan barátokra, akikről amikor azt hiszem, mindent tudok, kiderül, hogy valójában semmit.

Jézus azt mondja egy helyen a tanítványainak: "nem tudjátok, minémű lélek van tibennetek". Néha úgy érzem, milyen könnyű volt Jézusnak: belenézett valakinek a szemébe és mindent tudott róla, látta kicsinyhitűségét, gyűlöletét, rosszindulatát és azt is tudta, miért.

Vagy talán jobb is, hogy nem tudom: beszélgetek valakivel, aki barátomnak mondja magát, de tudom, hogy valami problémája van velem, érzem hidegségét, és semleges témákról beszélgetünk. Nem nyílik meg, nem mer őszinte lenni, vagy nem akar.

Nem tudom már, minémű lélek lakik benne. Talán jobb is. Alázattal, szelíden kivárom, amíg dönt. Ér-e annyit a barátságunk, hogy saját tapasztalatai alapján ítéljen meg, vagy engedi, hogy rosszakaróim meggyőzzék?

Önök nem éreztek még hasonlót?

Lehet-e bízni újra egy elhidegült, majd visszatért barátban?

---

Oldal: Gondolatok
A Hadadi Református Egyház honlapja - © 2008 - 2024 - hadadiegyhaz.hupont.hu

A HuPont.hu weblapszerkesztő. A honlapkészítés nem jelent akadályt: Honlapkészítés

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat